Kényes ügyek – Amerikai dzsigoló (1980)

Selyemfiú a pácban – a film, amiben a „szerelem” inkább a túlélést jelenti.

Ha fel kellene sorolni a világ legmacerásabb „szakmáit”, melyek lennének azok? Lehet valaki gyári munkás, ám letörhet a körme. Indiában mozdonyvezető, de ott mindennap van vonatbaleset. Kínában bányász, de tudjuk, mi történik egy sújtólég-robbanás esetén. Guy de Maupassant korában, a párizsi lebujok és előkelőségek – inkább utóbbi csoport – úgynevezett Bel-Ami-kat.. alkalmaztak – ez a legjobb szó rá –, hogy…többek között felolvassanak nekik… oh, az egy másik film?! És tényleg.

Abban az esetben, ha egy nő eladja a testét egy kis kényelemért, kevesebben hördülnek fel, patriarchális társadalmunk beidegződéseiből kifolyólag. A Tisztességtelen ajánlatban 25 éve Demi Moore eladja testét az akkor még charme-os Robert Redfordnak, de az Ezredes hoppon marad. Ricardo de Montreuil argentin erotikus drámájában (La mujer de mi hermano) Bárbara Mori unatkozó feleséget alakít, ki szemet vet üzletember férje bohém, nőfaló öccsére (Manolo Cardona), végül hasznukra válik az áffér. A femmes fatale Mori később ugyanígy csábítgatott egy mexikói szappanoperában, de valamit nagyon rosszul csinálhatott, mert csúfos bukta lett a Dos Lunas sorsa. Sokan, kik ezt az életet választják, valószínűleg a leghíresebb királyi ágyast, Madamme Pompadourt tekintik példaképüknek, de neki is csupán addig tellett fényűzésre, míg le nem cserélték.

96c135df6b57fc291e6ff1a662e9779b

Fordított felállásban sem túl rózsás a helyzet. Tudniillik, egyfelől ott vannak a cseppet sem vonzó. gyakorta cserélődő, anyakomplexusos ficsúrok – a társadalom peremén élő arany viaszfigurák, kiket megperzsel a múló eksztázis. Másfelől az örömfiúk, luxusprostik, továbbá, akik heterónak vallják magukat, és egyébként „undorodnak” a témától, de azért némi „támogatásért” cserébe bármit megcsinálnak az ügyfélnek. Az Éjféli cowboyban John Voithot kiveri a hideg verejték, mikor szembesül a rideg, nagyvárosi valósággal. A melegekről szóló Kept Boy, vagy Bruce LaBruce szoft-pornója, a Hustler White karakterei sem azért szexelnek, mert annyira élveznék. Ezúttal hihetünk a híreknek: a sok pornósztár azért vet véget életének, mert végtelenül kiégnek, kiüresednek a sok örömködésben. (Kivéve talán Cicciolinát és újabban Kelemen Annát, mert politikusi babérokra törtek, törnek.)

91uUHSjYBpL._SL1500_

Az Amerikai dzsigoló – avagy male-Szex és New York a hetvenes években – főszereplője a selyemfiúk, éjszakai pillangók úgymond felkapottabb díszpintyeinek egyike. Mindenki abból él meg, amiből tud; így volt ez a világ kezdete óta – a lényeg, hogy munka legyen. Dolgozzunk meg a pénzünkért. Julian Kaye (Richard Tiffany Gere) kiváló szolgáltatást nyújt, mondhatni, mesterien adja el magát: prémium minőségért nem rest csillagászati összegeket elkérni befolyásos, középkorú hölgy kuncsaftjaitól. Megvan a módszere: kis chit-chat, kis bájolgás. aztán ungabunga. Oh. de semmi perverzió, mert az már halálos bűn, jaj! A szegény sorból felkapaszkodott, de elkanászodott pasas széles ügyfélkört mondhat magáénak. „Civilben” sofőr, tolmács és idegenvezető, több nyelven is tud folyékonyan, emellett kiválóan érti az univerzálist: a csábítás nyelvét. De annyira belekényelmesedett ebbe a szerepbe, hogy elhitte, az arany élet örökké fog tartani. (Annyira tetszik az elején, amikor kiválasztja, azon a héten épp melyik Armani-összeállításában fog feszíteni. Tipikusan nagyképernyős a leheletnyi, de annál kifejezőbb ajakbiggyesztés – mint nonverbális reakció – a művelet során.) Ekkor sodródott a szakadék szélére. Haragosai összefogtak ellene, és bemártották egy gyilkossági ügy kapcsán. Annyira egyértelmű volt ártatlansága, mégsem hitt neki senki, hiszen kellett egy bűnbak. Így van ez mindenhol, s a kaliforniai Beverly Hillsben, hol e melodráma játszódik pedig még erőteljesebb a gyakorlat. „Egyet, ha hibázol, vagy ha pletykálnak rólad, ha nevetség tárgya lettél, el a közelemből,,!” Julian környezetének kapóra jött a gyilkossági botrány, friss húst akartak, és nagylelkűen megkerülték a kötelező köröket. A pasit – megalázó kálváriáját követően – lecsukják, csupán egyetlen nő tart ki mellette, mivel még az ilyen huszadrangú filmecskékben is kötelező elem a szerelmi szál… A hódításaiból sportot űző Julie nagy híre a helyi politikusfeleség (Lauren Hutton) fülébe is eljutott, s úgy gondolta, bepróbálkozik. Önmagát alázza meg egy amúgy is kínos szituációban, Julian pedig eljátssza a vágyakozó hősszerelmest. Ilyenformán – a végkifejletet ismerve – dörzsöltnek is nevezhető, pedig csupán „önmagát” adta egy végtelenül őszintétlen, a másikat kizsigerelő, kiszipolyozó közegben. Az utolsó szcénában Michelle (Hutton) a börtön beszélőjének üvegére teszi a kezét, Julie pedig az üveg másik oldalára hajtja fejét pont úgy. mintha ez a naiv, üresfejű liba simogatná a kutya száját megjárt hímoroszlán agyontupírozott sörényét.

picture-122

Talán mégis helyénvaló lehet átesni azon a „kutyán”. A Golden Globe-díjas Richard Gere a ’70-es évek vége, ’80-as évek elejének ügyeletes szépfiúja, már-már szexszimbóluma volt; a Schrader-mozin túl ekkortájt még három filmben kaptak hangsúly kockás hasizmai és úgyegyébként minden, ami Ő volt. Első főszerepében (Nappalok és éjszakák – Richard Brooks; 1977) egy köztiszteletnek örvendő tanárnő (Diane Keaton) szedi fel egy bárban, hogy kiélje vele perverz szexuális vágyait. Illetőleg valahogy egymáshoz csapódnak, amiből azután… A tiszteletbeli konzulban (The Honorary Consul – Jonh Mackenzie; 1983) egy orvos (Gere) Latin-Amerikába költözik, de rossz nőbe szeret bele, és Sir Michael Caine ezt nem nézi jó szemmel. Érdemes elolvasni az eredeti Graham Greene-regényt is. John McBride szintén ’83-as Breathless-jében pedig Gere a megtestesült, félmeztelen carpe diem- és tesztoszteronbomba, hisz karaktere fittyet hány mindenre, ami szent, nem mellesleg fantasztikusan mutat a vásznon, adottságait maximálisan kihasználva. Legtöbben mégsem ezekért a szerepekért, hanem a drámai Garni-zónában (An Officer and a Gentleman –Taylor Hackford; 1982) nyújtott alakítása miatt emlékszünk rá. (A „micsoda nő” ekkor még kislány volt.)

Kicsivel korábban, az AIDS-krízis előtt Gere karaktere tehát meglehetősen „kényes ügyekbe” keveredik. Tapasztalatlan kis senki volt, s mindent Anne-nek (Nina van Palladt) köszönhet; saját elmondása szerint ő avatta be a „férfit” a „selyemszövés” rejtelmeibe. A dán énekes-színésznő egyébként úgy lett „van”, hooogy 1960-ban hozzáment egy grófnő fiához. Ők voltak a világhíres énekes duó, Nina & Frederik. Három gyermekük is született, ám Amerikába kerülve már, mint a hírhedt szélhámos, Clifford Irwing szeretőjeként találkozunk nevével. Irwing volt az az író, aki – hogy pénzt szerezzen – neves kiadóknak adta el Howard Hughes megalomán filmrendező és producer „hitelesített’ életrajzát. (Hughes nem összekeverendő a nyuszis magazin atyjával, Hugh Hefnerrer – én most szépen belesétáltam e csapdába.) Miután kiderült a turpisság. Irwinget lecsukták, és tetemes büntetést szabtak ki rá. Kábé erről szól a svéd Lasse Hallström Beugratás (The Hoax) című 2006-os mozija, melyben pont Gere formálja meg az ál Hughes-szakértőt. Nina szerepében Julie Delpy ezúttal nem gitárral énekelte a walzot, hanem furulyán rebegett hálazsolozsmákat kedvesének. Ninának tehát „múltja” volt. Játékára nem lehet panasz, hisz szinte semmit nem ad vissza, amit egy Madamme-tól elvárhatnánk. Nevetséges ezzel a napbarnított bőrrel, platinaszőke hajjal. Felesleges egzotikum egy amúgy is kacatteli filmben.

nina-van-pallandt-photo_98984_49025

Valahogy nyereségessé vált mégis, köszönhető talán Gere full-frontal jelenetének, mely eredetileg benne sem volt a szkriptben. A körülbelül 5 millió dolláros büdzsé több mint tízszeresét hozta vissza a külföldi forgalmazás. Magyarországon csupán VHS-en mutatták be., legalábbis széles vásznas premierről nincs feljegyzés. Ha össze kellene hasonlítani az eredetit a szinkronossal, Csere Ágnes messze felülmúlja Hutton kisasszonyt, a modellből lett színésznőcske oly halovány, akár a Plútón kilövellő vulkán fénye az ablakomból. Egyébként nagyon nehézkes volt a rendező dolga a főszereplőkkel: Mármint, ami az előkészületeket illeti. John Travolta a magas gázsi ellenére a történetszál meleg vetületei miatt hátrált ki egyrész, másrészt pedig mert pár évvel korábbi, hasonló „kaliberű” filmje csúfos bukta lett. A szoborszépségű Christopher Reeve pedig túl finnyás volt, hogy a Superman után két évvel „bajt hozzon a fejére” ilyesmi filmekkel. Eredetileg a Doktor Zsivágóból ismerős poétikus múzsa, Julie Christie lett volna Michelle, ám Travolta rükverce után ő sem maradt. Meryl Streep és Jessica Lange neve is szóba került. Utóbbi szerint „túl sötét” volt a film tónusa… Nevetséges. Úgy látszik, számára az AHS ehhez képest dajkamese… Ettől függetlenül imádom őt, csupán felkaptam a fejem ezen a „túl sötét tónuson”. Maradt tehát a halovány Hutton.

MBDAMGI EC004

Jobbára mindenki csupáncsak pislákol. Hector Elizondo tökéletesen felcserélhető akárkivel, ahogy a fekete Bill Duke. Mindketten erősítik az „egzotikum” vonalat. Elizondótól okádni lehetett, annyira tehetségtelen és irritáló, ahogy eddig mindenhol. (Igen, még a Micsoda nőben is.) Duke talán jobb választás egy keményebb, karcosabb jellemű strici karakteréhez. Izmos, merész, nem fél kimondani, amit gondol. Általa bepillantást nyerhetünk abba az „időszakba”, amikor a melegek még szabadon szerették egymást, nem félték megélni vágyaikat. (Vicces volt, amikor Julie épp a meleg-negyedben található Sorel bár előtt parkol le Mercedes 450 SL cabriójával. A helynek nyilvánvalóan semmi köze Salamon Pál regényének hőseihez, mégis, kacagtató volt fake-párhuzamot vonni közöttük.)

Az Amerikai dzsigoló minden fröcsögésem ellenére kultmozi, illetőleg összekapcsolható az oly divatos high-life fílinggel. Betétdala pedig 1980 No.1.-ja lett. A Blondie énekesnője, Debbie Harry lelki szemei előtt a „Call Me” írása közben pontosan olyan kockák peregtek, mint a film nyitójelenete: jóképű, jókedvű férfi száguld a tengerparti autóúton, lehajtott fedelű luxuskocsijával repeszt. énekel közben, napszemüveg védi a káros sugaraktól, irigy pillantásoktól, mert ő az élet császára, bármit megtehet. Épp egy új Armani-zakót megy próbálni. és mindenki keresi a kegyét. A többi már történelem. A dal ma is himnusza lehetne azoknak, kiket egyszer-kétszer magasabbra emel a „közszáj” a kelleténél. Ám mind tudjuk: minél magasabban vagy, annál nagyobbat zuhansz.

amergig4-cx-sung

Életünkben nincs olyan boldog, vagy teszem azt, sikeres periódus, mi örökké tartana. Egyszer fentről, vagy lenről, sokszor pedig a kispadról próbálunk navigálni, lavírozni. Igaz barátság sem létezik, hiszen a hét és félmilliárdnyi emberből van kivel pótolni azt az unalmassá vált egyet. Valódi, őszinte, hátsó szándék nélküli megnyilvánulásokat a modern kor emberétől hiába várunk. Oh, de mindez mégsem újkeletű. Bolond, de mindenképp végtelenül naiv dolog azt hinni, az a személy, kit hátba támadtunk, majd segíteni fog, ha szorul a hurok nyakunk körül. Istenek, halhatatlanok csak a transzcendens túlvilágban léteznek. Ergo, mindig akad szegény, ártatlan fiúcska, akit meg lehet rontani, ha úgy hozza a szeszély.

Bogó

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s