Lovagok rémisztően brutális anarchiája
Példátlan, pesszimista, impulzív és intuitív. Mindent megtehetsz, holott sok értelme nincs.
Káosz. Mit értünk e borsnyi szócska alatt? Ki tudja a módot, mely negálhatja a káoszt? Az ember hagyma, több rétegű: noha kiszámítható, mi van a legfelső réteg alatt, nem lehetünk benne teljesen bizonyosak. Elképzelhető, ha mélyebbre ásol, oly torzulásokat fedezhetsz fel, ami kihathat viselkedésedre, külsődre, ami a tébolydába vezet. Bár folyton változol, jellemed, viszonyod környezetedhez már kisgyerekként kialakul benned. Elég egy súlyos trauma, és a társadalom peremére kerülsz, ahol csak erőszakkal érhetsz célt. Erőszak pedig erőszakot szül. Így válik a képregények fellegvára a megfékezhetetlen káosz birodalmává.
Félelem és rettegés űzte el Gotham városából a napfényt, s tette kénes kékes feketévé. A Pokol se lehet ennél nyomasztóbb hangulatú. Persze, mindenhol élnek „időt pazarló” fejesek, aki arról vitáznak, a hősi halál vagy a sok évig űzött bűnözés a kifizetődőbb – csak prédikálnak, mit nekik, ha a legnagyobb kórház a levegőbe repül?! Klassz hirdetés lenne: „Ha a grillsütőt rakétavetővel indítaná be, költözzön városunkba, legyen a szomszédom.” Micsoda illúziók a sötét oldalról! Ugyanakkor vonzó is lehet a hedonizmus – egy darabig. Vajon milyen gondolatok cikáznak Jokerben, amikor épp nem gyilkol? Hogy hajtja álomra a fejét? És vajon uralhatja-e egy filmszerep az azt életre keltő színész lelkét, lényegét?
Heath Ledger állítólag öt perc alatt elfogadta Joker szerepét a Batman saga legújabb darabjában, mely elég kétértelműen A sötét lovag címet viseli. Már Follett is bebizonyította, öldökléseik okán a lovagok gonosztevők, így akár Joker is lehetne a „címszereplő”. Talán a felkészülés alatt vezetett naplójából kiderülne, a színész megbánta-e, hogy elmerült a kegyetlen, minden szabályt nagy ívben elkerülő őrült világában. Ám konspirációnak itt nincs helye, nem méltó a filmhez, még kevésbé a fiatalon távozott ausztrál színész kimagasló életművéhez.
Nem akarok másokat ismételni: az év legjobban várt mozija (amely ráadásul messze a legjobb képregény-adaptáció); „minek Ledger-nek posztumusz Oscar, ha már meghalt”; „Christian Bale Gotham James Bondja”… A szuperlatívuszok nem segítenek.
Christopher Nolan kivételes tehetségű rendező. Olyan, aki képes ráijeszteni a nézőre, nem beszélve az élményről, a remegést kiváltó apró katarzisokról. Feledve Jokert, Nolan története hezitálás nélkül osztja a pofonokat, hogy: „nőj már fel, ez az apokalipszis veled is megeshet…” És valóban, egyszerű emberként, megszeppenve szemléljük a gigászok küzdelmét. Rossz a rossz ellen. Habár az új kormányzó, Harvey „Kétarc” Dent (Aaron Eckhart) csontosabbik „pofáján” inkább röhögni lehet, A sötét lovag műfajában felülmúlhatatlan.
Varázsát nem lehet megfejteni, csak a kulcsszavakat ismerjük. A félelem hat az elmére, az elmét viszont a bosszú hajtja az ismeretlen sötétség felé. Batman rajongótábora ezúttal is szép számmal gyarapodott.
Bogó
Bogó drámázik 